Búcsúbeszédében Jézus ezt mondotta tanítványainak:
„Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek: hová mégy? De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket.
Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek.
Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
János Evangéliuma 16,5-11
Amikor Jézus a Vigasztalóról beszél, olyan ígéretet ad tanítványainak, amely túlmutat az emberi értelem határain. A Szentlélek nem pusztán kísérő vagy belső békesség forrása. Ő az, aki megvilágosítja a világot, aki képviseli az igazságokat, aki konkrétan cselekszik az emberiség lelkiismeretében. Az Ő feladata: meggyőzni – bűnről, igazságról és ítéletről.
1. Meggyőz a bűnről
A világ gyakran elmosni próbálja a bűn fogalmát. Szép neveket ad neki: ,,szabadság”, ,,választás”, ,,önmegvalósítás”. A Szentlélek azonban világosságot gyújt az ember szívében. Nem pusztán rámutat a bűnre – meggyőz róla. Belülről fakadó felismerést ad: „Tévelyegtem. Eltévedtem. Bocsánatra van szükségem.” A bűn legnagyobb formája – Jézus szavai szerint – az, hogy nem hisznek benne (Jn 16,9). Ez nem csupán egy vétek a sok közül, hanem az alapvető elutasítása annak, aki az élet forrása. A Vigasztaló nem vádol, hanem belső szembesülést hoz – hogy újrakezdhessünk.
2. Meggyőz az igazságról
De nem elég csak a bűnt látni. A Szentlélek megmutatja az igazságot is – azt, aki maga Jézus. „Mert én az Atyához megyek” – mondja Jézus (Jn 16,10), vagyis: a kereszthalálban és feltámadásban teljesedett be az Ő igazsága. Az igazság nem egy eszme, hanem egy személy – a feltámadott Krisztus, aki él, és akihez visszatérhetünk. A Szentlélek munkája által nyílik meg a szív, hogy felismerje: az igazság nem megfélemlítő elv, hanem gyógyító jelenlét.
3. Meggyőz az ítéletről
Sokan félnek az ítélettől. A Szentlélek azonban nem félelmet keltő bíróként lép fel, hanem az igazság szolgálatában áll. Az ítélet – Jézus szerint – már megtörtént: „a világ fejedelme megítéltetett” (Jn 16,11). A gonosz nem az utolsó szót mondja ki, hanem el lett ítélve. A Szentlélek ráébreszt bennünket arra, hogy az igazság győzött, és hogy nekünk nem a haláltól, hanem a közömbösségtől kell félnünk. Az ítélet felszabadít – mert világossá teszi: az élet értelme Krisztusban van.
Záró gondolat
A Vigasztaló nem passzív szemlélője a világnak, hanem aktív Isten-jelenlét bennünk és körülöttünk. Ő az, aki belép a kételyeinkbe, a sebekbe, a közönybe – és ott meggyőz. Nem erőszakkal, hanem szeretettel. Nem külső kényszerrel, hanem belső igazsággal. Ha engedjük, hogy munkálkodjon bennünk, akkor nemcsak felismerjük a bűnt, hanem megismerjük az igazságot is – és szabaddá válunk az ítélettől.
Mert „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság”. (2Kor 3,17)
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda