> Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat - Imalánc.ro
 
7. november, 2024Igehirdetések Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.

Nem a hibákat, hiányosságokat kutatja fel, hanem abból az alapvető gondolatból indul ki, hogy mindenkiben jelen van az Istenre szomjazó lelkület, és erre akar kiutat, irányt mutatni. Ez csak egy még nagyobb szeretettel, megértéssel érhető el.

A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”

Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.

Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?

És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

Lukács Evangéliuma 15, 1-10

Jézus küldetése elsősorban a beteg lelkekhez szól. A farizeusok és az írástudók azt nehezményezik, hogy Jézus kétes múltú alakokkal beszélget, és megadja számukra azt a lehetőséget, hogy meggyógyuljanak és visszafogadják őket a társadalomba. Ezeknek a kitaszított, kiközösített személyeknek egy újabb teher a társadalom kirekesztő magatartása. Ezzel megy szembe Jézus új tanítása.

És rámutat arra a tényre, hogy Neki elsősorban a betegehez szól a küldetése. Nem az igazakhoz, a magukat feddhetetlennek tartó, önmagukkal megelégedett személyekhez, hanem a bajbajutottakhoz.

Ez a lehajló magatartás formabontó, és szakít a társadalmi közmegegyezéssel. Nem a hibákat, hiányosságokat kutatja fel, hanem abból az alapvető gondolatból indul ki, hogy mindenkiben jelen van az Istenre szomjazó lelkület, és erre akar kiutat, irányt mutatni. Ez csak egy még nagyobb szeretettel, megértéssel érhető el. Ezt nem tudja érzékelni a kor vezető rétege, mert egy olyan hagyományba zárkóztak el, amely a mai cancel culture-hoz hasonlít.

Ft. Ráduly István Zsolt, Torda