Abban az időben az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. 
Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.
Bárkába szálltak tehát és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Máté Evangéliuma 6, 30-34
A keresztény embernek is szüksége van a félrevonulásra, az elcsendesedésre.
A mai ember egyik legfőbb baja, hogy eltávolodott a természettől. Pontosan ezért találja meg olyan nehezen Istent, mert nincs kapcsolatban a teremtett világgal. És ha távol él a természettől akkor elidegenedik Istentől és a teremtett világtól. Az első, aki megszergi ezt a visszavonulást Jézus, mert azt írja az evangélium, hogy megesett rajtuk a szíve. Az evangéliumban ez egy ismétlődő kifejezés, ami azt jelenti, hogy Jézus nem tud közömbös lenni senki problémája iránt, annyira nem, hogy képes saját szabadáságát is felrúgni. De ezzel nem azt akarja üzenni nekünk, hogy mindig rúgjuk fel a csendünket.
Életem legfontosabb felfedezése, hogy a csend vezet el a legnagyobb bölcsességre, mert az ember nem tárja fel lépten-nyomon a gondolatait, nem zakatol mások fülében, az állandóan fecsegő ember egy idő után teher lesz környezetének, ugyanakkor sokat elárul önmagáról. Azért van az embernek két füle és egy szája, hogy többet hallgasson, illetve meghallgasson és kevesebbet beszéljen. Sok beszéd szengénység. Csak akkor jutunk el Isten és önmagunk mélyebb megismerésére, ha tudunk hallgatni, csendben lenni, hagyjuk, hogy a csendben feltárja önmagát Isten.
Minden embernek szüksége van pihenésre, és csak akkor tud igazából pihenni, ha csendben tud lenni, ha meghallja a tücskök éneklését, meghallja az éneklő madarakat, meghallja az erdőben a fák között a szél susogását.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda