Jézus egyszer így korholta a farizeusokat:
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
Máté evangéliuma 23, 27-32
A külső látszat nem mindig fejezi ki, ami belül van, és fordítva is igaz, ami belül van nem mindig látszik kívül is. Mégis létezik egy kölcsönhatás a külső és a belső között. Jézus elítéli a farizeusi formalizmust és az írástudók álokoskodását. Külsőleg mindkét csoport jól vizsgázott a társadalom előtt, de szándékaik, érdekeik nem voltak őszinték. Az ápolt külem fontos, de vannak, akik hiúságuk miatt ezen a téren is túlzásba esnek. Mindig a kettő közti egyensúly kell legyen a mérvadó. A kellemes megjelenés mindenkit megígéz, de nem mindig párosul belső szépséggel, amely önkéntelenül is kisugárzik. A farizeusok és az írástudók fáziseltolódásban szenvedtek.
A néphez küldött próféták alakjában az apostolokra gondol a szerző. Őket valóban többször el fogják utasítani, sorsuk a meghurcolt, üldözött prófétákhoz fog hasonlítani. Hiábavaló a sok felállított emlékmű, mauzóleumok, síremlékek, hacsak a halottak emlékét őrzik, ha nincsenek hatással a társadalom elitjére, vallási vezetőire. Bár külsőleg minden tiszteletet megadtak nekik, életükre nem volt semmilyen hatással. A végső következtetés az, hogy semmivel sem különbek a prófétagyilkos atyáiktól.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda