Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek;
„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó-gödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék.
Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak.
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak megbecsülik!« Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: »Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?”
Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!«
Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”
A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Máté Evangéliuma 21,33-43.45-46
„Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége. (Mt 21,38a)”
Jézus ezt a mondatot a gonosz szőlőmunkások példázatában mondja el, amelyben egy szőlősgazda szolgákat küld bérlőihez, hogy beszedjék a termést. A munkások azonban bántalmazzák és megölik a szolgákat, végül a gazda elküldi a fiát, mondván: „Talán őt megbecsülik.” De a bérlők így gondolkodnak: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége.”
Ez a mondat a bűn lényegére mutat rá: az ember önmagát akarja isteníteni. A bérlők nem akarják elfogadni, hogy a szőlősgazda valódi tulajdonos, és hogy ők csak sáfárok. Megölik az örököst, mert azt hiszik, hogy ezzel megszerzik az uralmat. Ez a bűn mély gyökere: elvenni Isten helyét az életünkben.
Hányszor fordul elő a történelemben, hogy az ember elutasítja Istent, mert saját kezébe akarja venni a sorsát? A modern ember is sokszor úgy él, mintha Isten nem létezne, mintha az élet csak az övé lenne, és nem kellene elszámolnia vele.
Ez a példázat Jézus sorsának előképe. Ő az Atya Egyszülöttje, az igazi Örökös, aki eljött, hogy megmutassa Isten szeretetét. De az emberek elutasítják, mert az ő jelenléte kényelmetlen – szembesít a bűnnel, az igazsággal, és azzal, hogy nem mi vagyunk az élet urai.
A farizeusok és az írástudók féltékenyek voltak Jézus tekintélyére. Tudták, hogy igaz, amit mond, de nem akarták átadni neki az irányítást. Ezért inkább elpusztították – ahogy mi is gyakran elutasítjuk Jézust, amikor a saját akaratunkat akarjuk követni, nem pedig az ő tanítását.
A példázat drámai vége figyelmeztetés: „Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel? A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” (Mt 21, 40-41) Ez az ítélet a választásaink következményeire figyelmeztet. Ha kizárjuk Krisztust az életünkből, elvész az örökségünk is – de ha elfogadjuk őt, akkor vele együtt örök életünk lesz.
Jézust végül megölték, de feltámadt. Az elutasított Kőszikla lett az alap, amelyre Isten új népe épül. Az örökös győzött – és ma is hív minket, hogy ne legyünk azok között, akik elutasítják őt, hanem azok között, akik örökösként vele együtt élnek.
Hogyan válaszolok én?
Felismerem-e, hogy én is csak sáfára vagyok, és minden, amim van, Istentől kapott ajándék? Vannak-e az életemben olyan területek, ahol nem akarom átadni az irányítást Jézusnak? Elfogadom-e az igazi Örököst, vagy inkább a saját kezembe akarom venni az örökséget? Jézus nem azért jött, hogy elvegyen tőlünk, hanem hogy önmagát adja értünk. Ha elismerjük őt örökösnek, vele együtt mi is örökösökké válhatunk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda