Abban az időben Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.
Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Márk Evangéliuma 6, 1-6
A názáreti fellépése során kiderül, hogy Jézust összeférhetetelenséggel vádolják meg. Bár elismerték csodáit, tanításának különlegességét, de nem tudták elfogadni személyét. Érdekes volt a názáretiek számára Jézus tanítása, de nem tudták elfogadni, mert közülük valónak tartották. Jézus fel is tárja hallgatóságának az elutasítás okát: mivel azt hitték, hogy jól ismerik, ezért nem tudták Messiásként elfogadni. Ennek a közvetett következménye pedig az lesz, hogy nem tud csodát tenni saját otthonában.
Gyakran mi is ilyen előítéletek mentén marasztalunk el valakit. Még akkor is nehéz valakiről a véleményünket megváltoztatni, amikor már az illető már rég megváltozott, sokat fejlődött, mert saját vele kapcsolatos előtapasztalataink nyomán értékeljük életét, tevékenységét. Minden embernek meg kell adni az esélyt a változásra. Tulajdonképpen nekünk is csak akkor lesz esélyünk a megváltozásra, ha hiszünk a hit átalakító erejében.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda