A hegyi beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek.
Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.
Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lukács Evangéliuma 6, 36-38
Nem véltelen, hogy Lukács evangéliumát az irgalmasság evangéliumának is szokták nevezni. Úgy építi fel az evangéliumát, hogy az irgalmasság témája vörös fonalként járja át azt.
Az elveszett bárányról, a tékozló fiúról és az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédei mind Isten végtelen irgalmát mutatják be.
Máténál a megbocsátásra kerül a hangsúly, Lukács az irgalmasság gyakorlásában látja meg a Krisztus-követés egyetlen útját.
A megbocsátás olyan, mint amikor egy tartozást elengedünk, tesszük ezt szeretetből, illetve emberségből. Csak azok remélhetnek Istentől bocsánatot, akik részükről gyakorolják azt másokkal. Isten irgalmas, de csak akkor működik életünkben ez a kizárólagos irgalmasság, ha életünkben másokkal is gyakoroljuk.
Az irgalmasság esetében nem lehet egyoldalúan gondolkodni, amit másoktól elvárunk, azt nekünk is gyakorolnunk kell. Isten következetes tetteiben, ezért részünkről is következetességet igényel.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda