Abban az időben Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. 
És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!”
Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.
Máté Evangéliuma 15, 21-28
A kánaáni és a vérfolyásos asszony esete rámutat arra tényre, hogy Jézus nem idegenkedik a nem zsidó emberektől, hanem kiterjeszti az üdvösséget más nemzetetekből származó személyekre is.
A kitartó imádság és az elszántság sokszor meghozza gyümölcsét. A kánaáni asszony nem tágít, hanem kitartóan kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg megszállott leányát. Nemcsak a kitartása érdemel figyelmet, hanem a bölcsessége is, mert bátran megválaszol a visszautasító érvelésre. Az elutasító szövegből indul ki, és egy olyan kiegészítést helyez bele, amely értelmes és összefüggésben van azzal, amit takar.
A pogányokat, illetve más nemzetek fiait nevezték kutyáknak. Isten azonban őket sem zárja ki az üdvösségből, mert Krisztus küldetése egyetemes jelleget kap, azáltal is, hogy gyakran kiemeli a pogányok példás hitét. A pogányok bár nem kiválasztottak, olyan hitet mutatnak meg, amely példértékű a választott nép számára is.
Az üdvösség nemcsak Ábrahám fiainak jár ki, hanem minden népnek. Ez a forradalmi újdonsága Jézus örömhírének.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda