Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. 
Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”
Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”
Márk Evangéliuma 8, 22-26
Az ókori világ gyógyítási módszerei és hitrendszerei mélyen beágyazódtak az egyes kultúrák mindennapjaiba. A különböző népek, legyenek azok mezopotámiaiak, egyiptomiak, görögök vagy rómaiak, mind rendelkeztek sajátos megközelítéssel a betegségek kezelésére és a gyógyításra. Az orvoslás nemcsak a fizikai értelemben vett gyógyítást, hanem a lelki és szellemi megújulást is magában foglalta.
A mezopotámiai kultúrákban a betegség gyakran isteni büntetésnek vagy démonok támadásának számított. Az orvosok és papok gyakran együtt dolgoztak a betegek érdekében, kombinálva a gyógynövényeket, varázslatokat és rituálékat. A gyógyítási folyamat részeként a pácienseket megtisztították, ami gyakran magában foglalta a test különböző részeinek, például a szemeknek nyállal való nedvesítését, hogy elűzzék a rossz szellemeket.
A görög orvostudomány jelentős hatást gyakorolt a rómaiakra, különösen Hippokratész és Galénosz munkáin keresztül. Hippokratész, akit az orvostudomány atyjának tartanak, hangsúlyozta a betegségek természetes okait és az empirikus megfigyelést. A görög orvosok különös figyelmet fordítottak a testnedvek egyensúlyára, ami az egészség alapfeltételének számított.
A rómaiak továbbfejlesztették a görögök tudását, és különösen nagy hangsúlyt fektettek a közegészségügyre. Aquaduktok, csatornarendszerek és fürdők építésével igyekeztek megőrizni a városlakók egészségét. A római orvosok szintén alkalmaztak különböző rituálékat és hiedelmeket a gyógyítás során, beleértve a test különböző részeinek nyállal való megérintését, hogy eloszlassák a betegségeket.
A gyógyítás története az ókori világban szorosan összefonódott a hitvilággal és a miszticizmussal. A fizikai és szellemi gyógyítás egyaránt fontos szerepet játszott a különböző kultúrák orvosi gyakorlatában. Az akkor alkalmazott módszerek és rituálék, bár ma már sokszor elavultnak tűnhetnek, alapvető fontosságúak voltak a korabeli emberek életében és közérzetében. Az ókori világ gyógyítói nemcsak a test, hanem a lélek és a szellem egészségét is ápolták, így teremtve harmóniát és egyensúlyt a pácienseik életében.
Egy különleges példa erre Jézus egyik gyógyító csodája, amely során nyállal gyógyított meg egy vak embert. A Biblia szerint, amikor Jézus egy vak emberrel találkozott, megnedvesítette a szemét saját nyálával, és azután a beteg visszanyerte látását. Ez a történet jól példázza, hogy a nyál használata a gyógyításban nem csupán az ókori világban volt jelen, hanem vallási és spirituális kontextusban is fontos szerepet játszott. Jézus csodái az isteni hatalom megnyilvánulásaként szolgáltak, megerősítve a hitet és a spirituális megújulást követői körében.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda