Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták:
„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak.
Azok így válaszoltak: „A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.”
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét.
Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt.
A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Máté Evangéliuma 2, 1-12
Ma, Vízkereszt ünnepén arra emlékezünk, hogy a napkeleti bölcsek, a három királyok – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – elindultak, hogy a csillagot követve hódolatukat fejezzék ki az Úr Jézus előtt. Az ő történetük nem csupán egy szép, mesébe illő esemény, hanem mély teológiai jelentéssel bír, mely számunkra is fontos üzenetet hordoz.
A napkeleti bölcsek három dolgot tanítanak nekünk: keresni, találni, és hódolni.
A bölcsek hosszú utat tettek meg, hogy megtalálják a megszületett Messiást. Az ő útjuk nemcsak földrajzi értelemben vett távolságot jelentett, hanem belső utat is, amely tele volt kérdésekkel, bizonytalanságokkal, és talán félelmekkel is. Mégis elindultak. Vajon mi, kedves Testvérek, készek vagyunk-e hasonlóan keresni az Urat életünk útvesztőiben? Készek vagyunk-e követni azt a ,,csillagot„, amely Isten vezetését jelképezi a mindennapjainkban?
A bölcsek nem a pompát, a hatalmat vagy a gazdagságot keresték, hanem a kicsiny jászolban fekvő Gyermeket találták meg. Ez a felismerés az alázat és a hit példája. Isten sokszor nem ott és nem úgy mutatkozik meg, ahogyan azt mi elképzeljük. Jézus születése arra tanít, hogy felismerjük az Ő jelenlétét az egyszerűségben, a hétköznapokban, a másik ember mosolyában, szeretetében.
A bölcsek nem érkeztek üres kézzel: aranyat, tömjént és mirhát hoztak. Ezek a királyi ajándékok szimbolikus jelentéssel bírnak. Az arany Jézus királyi méltóságát, a tömjén az istenségét, a mirha pedig a szenvedését, kereszthalálát előlegezi meg. De az igazi ajándékuk nem az, amit kezükben hoztak, hanem az, hogy leborultak és hódoltak előtte. Vajon mi milyen ajándékot viszünk az Úrnak? Talán az életünket, a szeretetünket, az időnket?
Vízkereszt ünnepe arra hív minket, hogy mi is keressük, találjuk meg, és ismerjük fel Krisztust életünkben, majd hódoljunk előtte. Az életünk egy utazás – akár a napkeleti bölcseké –, ahol mindig újra és újra meg kell találnunk az Urat. Hagyjuk, hogy Isten ,,csillaga” vezessen minket!
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda