Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. 
Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Márk Evangéliuma 1, 40-45
A Messiás-titkot először az ördögtől megszállott ember fedte fel a kafarnaumi zsinagógában. Most a tisztátalanságából felépült ember fedi fel. Sem a tisztátalan lélek, sem a leprás nem tudják magukba tartani azt, amit Jézusról tapasztaltak. De még a tudatos elrejtőzés sem tudta megakadályozni azt, hogy az emberek megtalálják Jézust.
Jézus virágvasárnapi megjegyzése itt is érvényes, ha az emberek elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani (Lk 19, 40). A Messiás-titok elsősorban az evangélium tisztaságának a megtartására szolgált, ugyanakkor a be nem avatottakat tartotta távol attól, hogy ne tudják félremagyarázni Jézus tanítását. Ez a titok lassan bontakozott ki, főleg azok körében, akik megértették az evangélium üzenetét. A leprás esete a hit fontosságát hangsúlyozza ki. Hit nélkül nincs igazi gyógyulás, testi-lelki felépülés.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda