Jézus egy alkalommal megfigyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. 
Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más.
A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Lukács Evangéliuma 21, 1-4
Nem az adakozás mértéke, hanem az áldozathozatal nagysága dönti el, hogy valójában mekkora valakinek az adománya. A látszat néha csal, és erre hívja fel a figyelmet Jézus, aki látta, ki mennyit dobot be a templomperselybe.
Nem a cselekedet nagysága a fontos, hanem az, hogy mekkora szeretettel tesszük azt. Ahogyan kalkuttai Szent Teréz anya mondta: kis tetteket nagy szívvel.
Az evangélium a legminimálisabbra csökkenti a jócselekedetek mértékét: aki egy pohár vizet ad valakinek Jézus nevében, az megszerezheti az üdvösséget.
Nem a cselekedet nagysága, hanem a gesztus őszintesége számít. Ezt a fajta jézusi logikát egy fogyasztói társadalomban kevesen értik meg, mert a csomagolás, az ajándék rendkívülisége dönti el, hogy mennyire szeretünk valakit.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda