23. december, 2020Igehirdetések Mi lesz ebből a gyermekből? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédjai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!”

   Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent.

   Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

                                                                     Lukács Evangéliuma 1, 57-66

   Keresztelő Szent János születésével kapcsolatosan az ószövetségi Ábrahám és Sára története jut eszünkbe. Ők is előrehaladt korúak voltak, nem nagy esélyük volt gyermekáldásra. A körülmetélés szertartása jelzi Keresztelő felvételét a választott nép sorába. Keleten az volt a jól bevált szokás, hogy a gyermeket az édesapja után nevezték meg, vagy pedig a mindennapokban a gyermek nevét az apjáéval egyidejűleg használták.

   Keresztelő rendkívüli küldetését sejteti már a névadásnak a rendhagyó módja. Nem apja után nevezték el. Ez nemcsak a családban, hanem az egész társadalomban is forradalmian merész lépés volt. A szülők választását igazolja, hogy mindketten egyöntetűen a János nevet választották. Zakariás néma volt, Erzsébetnek csak íráson keresztül közölhette volna ezt a döntését, de nem tette meg, hiszen először Erzsébettől értesülünk a gyermek nevéről.

   Zakariás visszakapta a beszélő képességét. Ezzel Isten azt akarta bebizonyítani, hogy véget értek Zakriás kételkedései, aggályai, és teljesen Istenre bízta gyermekének a jövőjét, sorsát. Egy korábbi részben külön utasításokat kaptak arra, hogy a gyermek haját nem szabad levágassák és szeszes italt nem fogyaszthat. Már születésének rendkívüli körülményei is elégségesek ahhoz, hogy belássuk, nem egy hétköznapi ember születéséről van szó, hanem Isten küldöttjéről, aki Illés próféta erejével fogja a bűnbánat keresztségét hirdetni.

   Zakariás saját életében tapasztalta meg azt, hogy Isten ígéreteit mindig betartja. Nemcsak Zakariás esetében, hanem minden lekötelezettjének az életében hasonló a végkifejlett. Isten soha sem bánja meg kegyelmi ajándékait, és hűséges ígéreteihez, mert Önmagát nem hazudtólhatja meg.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…