Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: 
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek.
Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.
Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lukács Evangéliuma 11, 29-32
Jézus nem tudja elfogadni a csodára épülő hitet. Az igazi csoda a megtérés lenne.
Sokan csak szenzációhajhászatból akartak Jézussal találkozni, de kevésbé érdekelte őket a tanítása, az Ő üzenete. Sokan ma is csak a találkozás, a közösség kedvéért toppanak be a templomba, de nem akarnak komoly elköteleződésen keresztülmenni, nem akarnak megtérni, saját elképzelésük visszaigazolását várják a paptól is. Ha ezt nem kapják meg, akkor olyan közösséget keresnek, ahol fülüket csiklandoztató tanítást tudnak meghallgatni, ahol a kedvükbe járnak. Ez a fajta lelkület azonban nem keresztényi, hanem inkább szinkretista, amely összeegyeztethetőenek tekinti a különböző vallások tanítását a kereszténység tanításával.
A hallgatóság számára csak Jónás jelét hagyta meg Jézus. Ez viszont elégséges ahhoz, hogy valaki megtalálja a helyes lelkületet, és a szentgyónás által visszanyerje teljes tagságát az Egyházba.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda