Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! 
Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Máté Evangéliuma 11,25-30
Elmélkedés: ,,Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura”
Jézus szavai — „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől” — mély isteni logikát tárnak fel előttünk. Az emberi értelem sokszor a saját nagyságába kapaszkodik, a saját tudására épít, és éppen ebben a magabiztosságban válik képtelenné arra, hogy befogadja Isten egyszerű, mégis végtelenül mély igazságait.
Jézus nem a tudomány vagy az értelem ellen beszél, hanem az ellen az önelégült okoskodás ellen, amely kizárja Istent, mert azt hiszi, mindent maga is megérthet. Az Atya bölcsessége nem a világ szemében „nagyoknak” adatott meg, hanem azoknak, akik alázatos szívvel, gyermeki bizalommal képesek befogadni az isteni üzenetet. A „kicsinyek” — a tisztaszívűek, a nyitott szívvel keresők — azok, akik megértik Isten országának titkait.
Ez az örömteli magasztalás arra hív minket is, hogy megvizsgáljuk szívünk állapotát. Vajon tudunk-e lemondani a magunk okoskodásáról, elvárásairól, és egyszerű, gyermeki hittel odaállni az Atya elé? Tudunk-e úgy tekinteni Isten titkaira, mint ajándékokra, nem pedig problémákra, amelyeket meg kell fejteni?
Az igazi bölcsesség nem az ismeretek halmozásában rejlik, hanem abban, hogy felismerjük: Isten vezetése nélkül semmit sem érthetünk meg igazán. Amikor Jézus magasztalja az Atyát ezért a fordított rendért — hogy nem a világ szemében nagyok, hanem a kicsinyek értik meg az Ő üzenetét —, minket is hív, hogy belépjünk ebbe a szeretetközösségbe, ahol az alázat kapuja vezet az igazi ismerethez.
Amikor Jézus azt mondja, hogy az Atya „elrejtette mindezt” a bölcsek és okosak elől, arra utal, hogy Isten országának titkait, vagyis az üdvösség igazságait, az isteni szeretet működését, a Megváltó eljövetelének jelentőségét rejtette el azok elől, akik a saját bölcsességükben bíznak.
Tehát amit elrejtett:
Isten országának titkai (hogy hogyan működik Isten uralma a világban: például hogy az utolsók lesznek elsők, hogy a kicsinyeké az ország)
Az evangélium mély igazsága (hogy Jézus, a szelíd és alázatos Messiás által jön az üdvösség, nem hatalommal és erőszakkal)
Az igazi isteni ismeret (amely nem az értelem nagyságából, hanem a szív alázatából fakad)
A bölcsek és okosak itt azokat jelképezik, akik az emberi tudásra, rangra, saját bölcsességükre támaszkodnak, és emiatt elzárják magukat attól, hogy egyszerű hittel befogadják Isten titkait.
Nem azért rejtette el előlük az Atya, mert Ő nem akarná nekik megmutatni, hanem mert a gőgös, önelégült szív képtelen meglátni az isteni igazságot.
Jézus ezzel azt tanítja: az igazi ismeret az alázatosoknak, a tisztaszívűeknek adatik meg — azoknak, akik képesek Isten előtt kicsivé válni.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda