Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt:
„Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton.
Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla.
Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: »Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.«
Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.”
Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lukács Evangéliuma 10,25-37
Jézus a felebaráti szeretetet konkrét példabeszédben magyarázta el az írástudóknak. Az irgalmas szamaritánus példabeszéde rámutat arra a végtelen szeretetre, amellyel Isten viszonyul a bűntől megsebzett, elesett emberhez.
A példabeszéd nem tesz különbséget hithű zsidó és idegen között. A jótett gyakran onnan érkezik, ahonnét nem várjuk. A pap és a levita nem tudott segíteni a bajbajutott emberen. Ők a fontos teendőik után néztek. Csak a kiközösített, megbélyegzett származású szamaritánusban volt annyi részvét, hogy az úton kirabolt személyen segítsen.
Életünk nehéz helyeteiben is gyakran olyan személyek nyújtanak segítséget nekünk, akiket másképpen elmarasztalunk, megítélünk. Pedig Isten minden emberen keresztül segítséget tud nyújtani. Jézus az igazi szamaritánus, aki nemcsak testi szükségleteinket elégíti ki, hanem lelkileg is újra felépíti a meghasonult, meghasadt emberi lelkeket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda