Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. 
Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”
Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Márk Evangéliuma 9,30-37
Első hallásra az apostolok nem értették meg Jézus jövendölését. Inkább azzal voltak elfoglalva, hogy ki legyen az első közülük. Ebből a gondolkodásmódból arra lehet következtetni, hogy Isten országát is úgy képzelték el, mint egy földi országot, vagy állami hivatalt, ahol mindenki az első helyekre pályázik.
Még nem értették meg a krisztusi élet lényegét, ahol nem a hatalom segítségével uralkodnak, hanem egymás szolgálata által. Jézus a gyermeki egyszerűségre hívta meg apostolait. Ennek a belső körnek fedte fel országának a működési elvét.
Aki megérti, hogy mit akar Jézus mondani, az mások szolgálatára siet, és nem a saját országát építi, hanem Krisztus országát. Krisztus országa jöjjön el!
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda