A hét első napján (húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik:
„Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!”
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be.
Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
János Evangéliuma 20, 2-8
Péter és a másik tanítvány, akit a hagyomány Jánosként azonosít, futva mennek Jézus sírjához, miután Mária Magdolna hírül adta, hogy a sír üres. A „látta mindezt és hitt” kifejezés mély elmélkedésre hív minket.
Az üres sír önmagában nem bizonyíték Jézus feltámadására. A másik tanítvány azonban nemcsak fizikailag látja az üres sírt és a lepleket, hanem szívével is lát, és ebből fakadóan hisz. Ez a hit nem pusztán logikai következtetés, hanem egy belső, kegyelmi felismerés: Jézus él, ahogyan megígérte. A látott jelek a hit számára nyernek értelmet.
A hit itt egy folyamat, amely a látott valóságból indul ki, de túlmutat azon. A másik tanítvány hitt, noha a feltámadott Krisztust még nem látta. Ez arra tanít minket, hogy a hit sokszor a láthatatlan elfogadását jelenti, a bizonyosság nélküli bizalmat Isten szavában.
Az evangéliumi rész arra hív minket, hogy ne várjunk mindig kézzelfogható bizonyítékot ahhoz, hogy higgyünk. Sokszor az üres sír (az élet nehézségei, megválaszolatlan kérdései) között kell hinnünk abban, hogy Isten szeretete és ígéretei valóságosak.
Ahogy János látva hitt, nekünk is meg kell tanulnunk „látni” Isten munkáját az életünkben, a körülményeink mögött. A kérdés az, hogy mi a mindennapok történéseiben és jeleiben felismerjük-e Isten cselekvését, és ezzel a hittel tudunk-e választ adni életünk kihívásaira.
A hit nem mindig a látható dolgokra épül, hanem arra, hogy az ember szívének mélyéből bízik Isten szeretetében és ígéreteiben.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda