Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” *
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!”
Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Máté Evangéliuma 4,12-23
Isten igéjének vasárnapján meghívást kapunk szentírás mélyebb megismerésére, és annak életünkre való alkalmazására.
Mindig ügyelnünk kell arra, hogy a szentírás ne egy díszítő elem, ne csak egy ünnepélyes helyre kitett protokolláris díszítő elem legyen a mi életünkben.
A Szentatya ennek az ünnepnek a meghirdetésekor arra hívta fel a hívő közösség figyelmét, hogy a szentírás olvasása folytonos kell legyen a mi életünkben, csakis akkor lesz életünk igéje, ha belemerülünk, bele merítkezünk a szentírás szavainak a mélységeibe és magasságaiba. A Szentírás Isten hozzánk szóló szerelmes levele, amely nem holt betű, hanem a köztünk megtestesült ige, maga az élet teljessége. Ez az ige, itt és most nekünk szól, sőt rólunk is szól. Ha Isten Jézusban nyilatkoztatta ki önmagát a legteljesebben, akkor ez az isteni szó ma is elevenen hat azok lelkében, akik nem csak hallgatói, hanem annak engedelmes megtartói és tettekre váltói is.
Olyan kincshez hasonlítható amelyet soha nem lehet kimeríteni, elherdálni. Ahhoz hogy hatékonyan működhessen életünkben, szükséges mindennap elmélkedni szavain, és a mindennapi tevékenységeikre alkalmazni őket.
A szentírás nem Isten monológja, hanem meghívás a párbeszédre. Benne választ kaphatunk égető kérdéseinkre, testi- lelki bajainkra. Aki helyesen használja, és helyesen alkalmazza a saját életére a szentírást, ahhoz az emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Krisztus és Isten igéje jelenti számunkra a sziklát. Mindenki tudatában van annak, hogy a szikla a legjobb alapja lehet egy épületnek, egy várnak. Kevesebb az esély arra, hogy egy földrengés megingassa azt a házat, amely sziklára épült. Ilyen szikla lehet számunkra Isten mindennapos igéjének hallgatása, olvasása. Az élet nehéz óráiban bátorítást, vígasztalást, tanácsot tud nyújtani.
Életünk sikere nem az elért eredményektől, megvalósításoktól függ, hanem a szentírás szavainak a célszerű alkalmazásától. Az Írás arról szól, hogy ki az ember, hol a helye a világban, és hogy Isten párbeszédet indított vele.
Már az ószövetség is okot adott arra, hogy Isten más világot, más emberiséget, más életet hozzon létre. Isten nem mond le rólunk, hanem egy csodálatos megoldást talált: elküldte hozzánk a fiát. Mindenki életében vannak olyan szavak, amelyek különös módon hatottak életére. Ezek a szavak később is nagy hatással voltak ránk. A szentírásban is vannak olyan szavak, kifejezések amelyek közelebb állnak hozzánk, és amelyek jobban hatnak ránk. Keresztény életünk szempontjából fontos, hogy mindig kézügyben legyen egy-egy szentírási idézet, amely nagy segítséget nyújthat a zivataros időszakokban.
Ne feledkezzünk meg a kimondott szó erejéről. A különböző kimondott szavak különböző módon hatnak életünkre. Ezért fontos, hogy Isten Igéje mindig hangosabb, hatékonyabb legyen az életünkben. Másképpen könnyebben meghalljuk a nekünk ártani akaró szavakat, kifejezéseket.
Egy szentföldi hasonlat: amikor a Holt-tengerhez megyünk, nem elég csak az ujjainkat belemártani a vízbe, hanem nyakig kell süllyedjünk a sós vízbe ahhoz, hogy megérezzük annak a hatását. Ugyanígy vagyunk a szentírás szavaival is. Nem elég időnként, kaotikusan lapozgatni, felütni, hanem mindennapi olvasmányunkká kell váljon.
A mai evangélium nyomán megtudjuk, hogy Jézus nem egy hívő közösség előtt kezdi el nyilvános működését, hanem Zabulon és Neftali földjén, a pogányok Galileájában. Nem intelligens embereket hív meg a követésére, hanem egyszerű halászokat. Kiválasztásukban nem a tudás a mérvadó, hanem a befogadóképességük. Nyitottak tudnak lenni Isten Igéjének a befogadására, és ezáltal lesznek Jézus apostolai, Isten Igéjének a hírnökei.
Ft. Ráduly István Zsolt