A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: 
„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz.
Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lukács Evangéliuma 4,24-30
Jézus Názáretben, a zsinagógában beszél, és említi Illés próféta történetét:
Ez a történet az 1Kir 17,8-16-ban található, ahol Isten Illést Száreptába küldi, hogy ott egy pogány özvegyasszony gondoskodjon róla. A történet hangsúlya azon van, hogy Isten kegyelme nem korlátozódik Izrael népére, hanem a pogányok felé is kiterjed. Jézus ezt példaként hozza fel, amikor a názáretiek elutasítják őt, ezzel jelezve, hogy Isten műve nem mindig az elvárások szerint történik.
Ha teológiai szempontból szeretnéd megvizsgálni ezt a részt, vagy egy prédikációhoz keresel gondolatokat, szívesen segítek!
A názáretiek elutasításának fő oka az volt, hogy nem tudták elfogadni Jézust mint prófétát és Messiást, mert túl jól ismerték őt emberileg. Lukács evangéliuma szerint így reagáltak:
,,Hát nem József fia ez?” (Lk 4,22)
Ez arra utal, hogy Jézus számukra csak egy egyszerű ácsmester fia volt, akit gyermekként ismertek. Nem tudták elképzelni, hogy ő lenne az, akiről Ézsaiás próféta jövendölt. Jézus viszont megdorgálta őket, és Illés valamint Elizeus példáját hozta fel, amikor Isten nem a zsidók, hanem pogányok felé mutatta meg hatalmát (Lk 4,24-27).
Ez különösen sértő volt számukra, mert arra utalt, hogy Isten kegyelme nemcsak Izraelre korlátozódik, hanem a pogányokra is kiterjed. A názáretiek ezért haragra gerjedtek, és ki akarták vetni őt a városból (Lk 4,28-29).
Tehát az elutasítás büszkeségből és hitetlenségből fakadt: nem akarták elfogadni, hogy egy „közülük való” személy lehet a Messiás, és nem tetszett nekik az a gondolat, hogy Isten kegyelme más népekre is kiárad.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda