Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak.
A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak, Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.”
Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”
Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.
Lukács Evangéliuma 2,41-52
Elmélkedés: „Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt” (Lk 2,52)
Ez az evangéliumi vers Jézus gyermekkoráról szól, amelyről csak kevés részletet ismerünk. Mégis, ezek a szavak mélységes tanítást hordoznak arról, hogyan növekedhet az ember Isten tervében. Nézzük meg közelebbről ezt a három területet: a bölcsességet, a kort és a kedvességet.
A bölcsesség nem csupán tudás vagy intelligencia, hanem Isten szándékának megértése az életünkben. Jézus gyermekkorában megtapasztalta a tanulás és a növekedés folyamatát. Ő, aki maga az Ige, emberként hajlandó volt alázattal tanulni – szüleitől, a környezetétől, sőt még az élet hétköznapi tapasztalataiból is. Ez arra hív bennünket, hogy mi is legyünk nyitottak a tanulásra és keressük Isten bölcsességét, amely irányt ad életünknek.
Az idő múlása nem pusztán testi fejlődésről szól, hanem lelki érésről is. Jézus élete minden pillanatában hűséges volt Isten akaratához, legyen az gyermeki engedelmesség Názáretben, vagy később a küldetése beteljesítése a Golgotán. Nekünk is feladatunk, hogy életünk minden szakaszában növekedjünk Isten iránti hűségünkben, és kihasználjuk az időt arra, hogy közelebb kerüljünk Hozzá.
Ez a növekedés a kapcsolatokról szól. Jézus már gyermekkorában is szeretetet és kedvességet sugárzott maga körül. Ez a kedvesség nemcsak az emberek iránti szeretetben nyilvánult meg, hanem az Atyával való mély kapcsolatában is. Bennünket is arra hív, hogy életünkkel tükrözzük Isten szeretetét, és mindenkivel szemben a jóságot, a megbocsátást és a türelmet gyakoroljuk.
Hogyan alkalmazhatjuk ezt az életünkben?
1. Keressük Isten bölcsességét: Olvassuk az Írást, imádkozzunk, és kérjük a Szentlelket, hogy megvilágosítson minket döntéseinkben.
2. Éljünk hűségesen az idővel: Tartsuk szem előtt, hogy minden nap egy ajándék. Életünk minden szakasza lehetőség arra, hogy növekedjünk az erényekben.
3. Legyünk kedvesek és figyelmesek: Kérjük Istent, hogy tanítson minket szeretetteljesebbé és elfogadóbbá válni embertársaink iránt. Ez a mondat, amely Jézus gyermekkoráról szól, arra emlékeztet minket, hogy az életszentség nem egyik napról a másikra alakul ki. A növekedés folyamat, amely Isten kegyelmével és az Ő akaratának való alázatos engedelmességgel válik teljessé. Törekedjünk hát arra, hogy mi is növekedjünk bölcsességben, korban és kedvességben, és életünkkel tanúságot tegyünk Isten szeretetéről.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda