Abban az időben Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. 
Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: »Bűnös embernél száll meg.«
Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Lukács Evangéliuma 19, 1-10
Zakeus története bevezet minket az isteni irgalmasság titkaiba. Zakeus a vámosk fejedelme volt, ez a kijelentés egyben jellemzés is. Alacsony termete miatt felmászott egy fára. Nemcsak lelkileg szenvedett, hanem fizikumának alacsonysága miatt is. Az emberek megvetették, egyedül Krisztuban látta meg az élet megváltoztatásának a lehetőségét.
Jézus nem bántja meg, hanem megkérte, hogy szálljon le a fáról. Egy kicsit Natanael történetéhez hasonlít, Natanael egy fa mögött leste Jézust, nem akarta elfogadni a segítségét, de végül is engedett a bátorításnak.
Jézus megszólítása felébreszti az emberekben az alvó méltóságukat. Emberektől nem kapnak semmilyen elismerést, Jézus a figyelem központjába helyezi őket. Nem szidja a tömeggel együtt őket, hanem szeretetteljesen megszólítja őket, és saját házukba hívatja meg magát.
Sok beteget arra ösztönöz, hogy menjenek haza. A béna embernek azt mondta: Vedd ágyadat, és járj! Ma a te házadban eszek! Térj be Atyát örökébe! stb. A lelkileg padló alatt levő embereket a hazatérésre ösztönözte. Azt jelenti, hogy nem néztek szembe saját magukkal, nem fogadták el saját magukat, hamis kép alakult ki az életükről.
Zakeus nem várja meg az áldott vendéget, hanem megbánja tetteit. Akit becsapott annak négyszeresen fizeti vissza, a szegényeket pedig felpártólja. A másokról való gondolkodás már a megtérést bizonyítja. Nem a saját sebeit nyalogatja továbbra is, hanem észreveszi mások problémáit is.
Lewis Wallase; Ben Hur c. könyve azzal fejeződik be, hogy a családja meggyógyulásáért érzett hála miatt a főhös, Ben-Hur a vagyonát a Szent Kallixtus katakomba építésére fordította. A könyv utolsó mondata: „Ebből a katakombából indult el a kereszténység, hogy legyőzze a cézárokat.”
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda