Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. 
Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!”
Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.
Lukács Evangéliuma 18, 35-43
Márk evangéliuma a jerikói vaknak nevet is ad, Bartimeus, ami annyit jelent, mint Timeus fia. A vak Messisásnak ismeri el Jézust, amikor ,,Dávid fiának” nevezi. A dávidi királyság eszméje ezáltal új irányt kap, együttérezni a szegényekkel és betegekkel.
Bartimeus tudatában van annak, hogy meggyógyulása esetén elveszti biztos megélhetését, hiszen koldulásból élt. De alázata és bátorsága révén felül tud emelkedni kicsinyes vágyain, és egy új kalandba vág. A jerikói vak egyszerűen elismeri ráutaltságát, és alázatosan kér.
Ez az alázatos lelkület tanít meg minket arra, hogy az imában nincs helye a büszkeségnek. Még akkor sem adja fel, amikor az emberek el akarják hallgattatni. Jézus meghallgatta Bartimeus kérését, és megkérdezte tőle, hogy mit szeretne, mi az óhaja.
Vajon mi tudjuk-e mit kell kérjünk Jézustól? Milyen hittel kérjük Őt? Van-e elég alázatunk elfogadni a válaszát?
Sokszor azért nem kérünk, mert félünk, hogy Isten komolyan vesz minket. Kérünk, de nem hittel, és inkább olyan dolgokat, amelyek nem igazán segítenek a lelki, szellemi fejlődésünkben.
Bartimeus tudta, mit kell kérjen Jézustól, és ezért kérése meghallgatásra talált.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda