Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Juda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”
Lukács Evangéliuma 1,39-45
Hogyan lehetséges, hogy Uramnak anyja jön hozzám? (Lk 1, 43)
Ez az idézet Erzsébet szavait idézi a Lukács evangéliumából (Lk 1,43), amikor találkozik Máriával, Jézus anyjával. Erzsébet a Szentlélek által felismeri, hogy Mária méhében hordozza az Urat, és csodálattal, alázattal fejezi ki meglepetését és háláját a találkozás miatt.
Erzsébet nem csupán a maga örömét fejezi ki, hanem elismeri Mária szerepét az üdvtörténetben. Erzsébet felismerése a Szentlélek megvilágosító hatásának tulajdonítható, ami azt jelzi, hogy a találkozás nem csupán emberi esemény, hanem isteni közlés. Erzsébet kijelentése megerősíti, hogy Jézus nem pusztán egy próféta, hanem maga az Úr. Ez a mondat különösen mély jelentőségű az adventi és karácsonyi időszakban, amikor az emberek Mária és Jézus eljövetelére figyelnek. Liturgiai vagy teológiai szempontból fontos eleme az Üdvözlégy imának és a Magnificat összefüggéseinek.
Ez az esemény a Lukács evangéliumában az öröm egyik legmélyebb bibliai kinyilatkoztatása. Erzsébet és Mária találkozása nemcsak emberi találkozás, hanem egyben Isten üdvözítő tervének beteljesülése is, amelyet a Szentlélek által sugallt öröm kísér.
Erzsébet öröme nem csupán abból fakad, hogy Mária meglátogatja, hanem abból, hogy a Szentlélek megvilágosítja őt, és felismeri Máriában az Üdvözítő anyját. Ez az öröm tehát transzcendens, hiszen az Istennel való találkozás élményét tükrözi. Ez a találkozás példát mutat arra, hogyan érezhetjük meg Isten jelenlétét a hétköznapi életünkben: egy találkozás, egy szó vagy egy esemény által, ha nyitott szívvel fogadjuk.
Erzsébet és Mária találkozása az öröm megosztásának pillanata. Az ő személyes hivatásuk – Erzsébeté Keresztelő János anyjaként, Máriáé Jézus anyjaként – egymást kiegészíti, és a találkozásukban ez az öröm megsokszorozódik. Az öröm itt nem elzárkózó, hanem közösségi. Az emberi kapcsolatokban átélt öröm visszatükrözi az isteni szeretetet, amely a kapcsolatok alapja.
Keresztelő János megmozdul Erzsébet méhében, ami a találkozás konkrét, fizikai megnyilvánulása. Ez a mozdulat nemcsak egy magzati reakció, hanem a Lélek által sugalmazott öröm jele. A természet és a kegyelem itt egyesül: Isten kegyelme konkrét módon nyilvánul meg az emberi életben.
Erzsébet szavai – „Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?” – az alázat hangjai. Elismeri, hogy ő és a világ nem érdemli meg ezt a kegyelmet, mégis örül annak, hogy Isten jelen van közöttük. Az alázat segít megérteni, hogy az öröm nem a saját érdemeinkből fakad, hanem Isten ajándéka. Ez a tudatosság mélyebb és tartósabb öröm forrása.
Erzsébet öröme annak felismeréséből fakad, hogy Isten ígérete teljesülni fog. Mária és Erzsébet mindketten részesei Isten üdvözítő tervének, és ez az örömük alapja. Erzsébet öröme Jézus jelenlétéből fakad, még akkor is, ha őt még nem látja. Ez az öröm előremutató, az eljövendő megváltásra tekint. Az öröm nem csupán emberi érzelem, hanem a Szentlélek gyümölcse, amely Erzsébetet és Máriát egyaránt betölti.
Ez az esemény arra tanít, hogy az igazi öröm Isten jelenlétéből fakad. Hasonlóképpen, amikor felismerjük Isten jelenlétét az életünk eseményeiben – akár egy barát meglátogatásában, akár egy váratlan jó hírben –, akkor átélhetjük ezt a lelki örömet, amelyet Erzsébet és Mária tapasztalt. Az advent és a karácsony különösen alkalmas időszak arra, hogy ezt az örömöt keressük és megéljük.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda