Abban az időben mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe.
A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek.
Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”
Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”
Ő azonban testének templomáról beszélt.
Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak.
János Evangéliuma 2, 13-22
Szokatlan kép számunkra Jézus kifakadása. Elsősorban a templomárusokra fakad ki, de ez a templom vezetőségét is érinti. Isten házának méltóságát sértette a pénzváltók, galambárusok és kereskedők jelenléte a jeruzsálemi Templomban. Jézus saját testének leombolásáról beszél, amikor félreértelmezik a szavait. Ugyanakkor magát Ábrahámnál idősebbnek tartja, ami ismét felkavarja az amúgy is zavaros kedélyeket.
Jézus lelkében egy kifejezhetetlen buzgóság volt az Atya iránt. Számára Isten a legértékesebb személy, akit mindenekfelett szeretni kell. Ezt a szeretetet nem tudta másképpen kifejezni, minthogy rendet teremtett a Templom előcsarnokában. Számára zavaró, hogy keresekedelmi célokra használták fel a Templomot. Ez visszaélés Isten szentségével és jóságával. Azt a hamis képzetet ébreszti az emberekben, hogy anyagiakkal meg lehet vásárolni az üdvösséget. Az üdvösség azonban Isten ingyenes ajándéka, ezért nem lehet megrendelni, megvásárolni.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda