Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább:
„Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?”
S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lukács Evangéliuma 17, 7-10
Jézus a szolgálati világból meríti a példázatát. A gazda-szolga kapcsolatban nincs közvetlenség, hanem mindenki a társadalmi sátusának megfelelően végzi feladatát és viszonyul másokhoz.
Jézus esetében azonban meg kell jegyeznünk, hogy a példázat sántít, mert nem szolgalelkű követőket kíván. Inkább azt a szempontot akarja kiemelni, hogy elégedjünk meg azzal, hogy az Úrnak szolgálunk. Ne várjunk külnösebb elismerésekre, diséretekre, hanem inkább Istenben keressük a megbékélést, elismerést.
Az is igaz, hogy mi érzelmi lények vagyunk és szükségünk van egészséges visszajelzésekre, elismerésekre, mert ezek segítenek át a kritikus időszakokban.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda