23. október, 2021Igehirdetések Hátha terem majd jövőre bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.

 

Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak?

Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: »Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?« De az így válaszolt: »Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.«”

Lukács Evangéliuma 13, 1-9

      A koronavírus járványa alatt már mi is megtapasztaltuk, hogy a vírus nem válogat szent és bűnös, hívő és nem hívő emberek közt. A vírus szempontjából mindannyian egyformák vagyunk. Jézus példázataiban arra hívja fel a figyelmünket, hogy a megtérést nem jó halogatni, mert egy katasztrófa szempillantás alatt kiolthatja az életünket. Üdvösségünk szempontjából nem mindegy, hogy milyen lelki állapotban fog találni minket.

      A fügefa példázata egy kicsit árnyaltabb formában fejezi ki Isten ítélet előtti könyörületességét. A vincellér könyörületessége minket is meglep, hiszen szinte megmagyarázhatatlan ez a magatartásforma, főleg a sikerorientált világunkban. Egy mai gazdálkodónak nem volna ideje és elég energiája arra, hogy kivárjon még egy veszteséges időszakot. A vincellér azonban minden emberi logikát felülír és a menthetőre koncentrál. 

Így csak Jézus tud viszonyulni a bűnöshöz. Nem akarja rögtön a pusztulását, hanem mentő körülményeket keres számára. De pontosan ennek az újabb lehetőségnek van a legnagyobb kockázata, mert senkinek nincs garanciája arra, hogy a bűnös megfontolja addigi életét, és megtér. Mindennek megvan a maga ideje, mondja a Prédikátor könyve. Mi csak a jelenben tudjuk hatékonyan elfogadni Isten kegyelmét, a múltunkat nem tudjuk megváltoztatni, jövőnk pedig bizonytalan. 

Nem véletlen, hogy az ószövetség is úgy mutatja be Istent, aki jelenvaló, aki van. Isten itt és most tud segíteni rajtam. Van-e elég nyitottságom arra, hogy elfogadjam a most felajánlott kegyelmeket? Hiszen ezek teszik lehetővé, hogy ma biztos úton haladjak Isten felé.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…