24. július, 2021Igehirdetések Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment.

    Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”

    A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

Máté Evangéliuma 13, 24-30

      Ez a példázat rokonságot mutat fogalompárjaiban is a magvetőről és a hálóról szóló példabeszédekkel. Nem egészen tiszta, hogy hogyan került a búza közé a konkoly. Tény, hogy a konkoly nagyon jól megfért a búzával, és magzásig ugyanolyan levelei voltak, mint a búzának. A konkoly arám szópárját a paráznaság, a fajtalankodás igéivel hozták kapcsolatba. Noé idejében nemcsak az ember, hanem a föld is romlott volt (Ter 6, 11). Jézus a példázatot a hallgatóság elé adja. Nem az emberre hasonlít a mennyek országa, hanem a vetés kezdetére és az aratásra. Egy olyan folyamatot ír le, amelyet ki kell várni. Az elhamarkodott tisztítás tönkreteszi a termést. Csakis a gonosz gyűjthet konkolymagot a vetéshez. A hegyi beszédben Jézus már említi a termések közti megkülönböztetés elvét (Mt 7, 16).

      A szolgák értetlensége a Messiás gonosszal való összeférhetetlenségét jelenti, illetve a gyülekezet vezetőire vonatkozik. Az új világrend bevetésével nem szűnt meg a gonosz incselkedése. A szolgák tettrekészségét mutatja, hogy azonnal gyomlálni akarnak. Ezt a kezdeti lelkesedést azonban a gazda lehűti. Itt elsősorban arra vonatkozik, hogy még nem érkezett el a végítélet ideje. Az ítélet egyedül Istené. A konolyt kévébe kötötték és a tűz hevítésére használták a fában szegény földrészen. A végeredmény azonban megfelel Isten akaratának, a közösség meg fog tisztulni negatív elemeitől.

      A példabeszédben érvényre jut Isten türelme. Jézus, azaz a gazda türelmét azzal indokolja, hogy Isten is türelmes a bűnösökkel szemben. A képi rész intelemszerű, hiszen a közösségben senkinek sincs joga az ítélkezést kézbe venni. Az ítélkezésig el kell viselni a vegyes közösség gondolatát. Igaz, hogy Jézus egy másik helyen az engedetleneket kiközösíti (Mt 16, 19). A búza és a konkoly nemcsak a közösségben, hanem a világban is jelen van. A példabeszédben a búza és a konkoly szétválasztása az egyetemes ítéletet jelenti, a végítélet pedig a példabeszédnek a kibontásában észlelhető, amelyet részleteiben is bemutat.  

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom