Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: 
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: »Szabadok lesztek?«”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ottmarad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.”
Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.”
Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”
János Evangéliuma 8,31-42
Jn 8, 41
„Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem”. (Jn 8, 41)
Ez az egyszerű, mégis mélyértelmű kijelentés Jézus szavaiból származik, melyeket a hit és szeretet kapcsolatának elmélyítésére irányuló beszéde során mondott.
Az idézet első fele – „Ha Isten volna atyátok” – feltételes módot használ, mely egy fontos igazságra mutat rá: az isteni származás elismerése a hívők számára alapvető feltétel. Jézus a szavakat hallgatóihoz intézi, akiknek hite és szeretete kérdésessé vált. A feltételes mód azt sugallja, hogy az isteni származás nem csupán szavakban, hanem tettekben is meg kell, hogy nyilvánuljon.
Az idézet második része – „szeretnétek engem” – arra utal, hogy az isteni származás elfogadása természetes következménye az, hogy akiket Isten szeret, azok Jézust is szeretni fogják. Jézus, mint Isten fia, az isteni szeretet megtestesítője. Ha valaki valóban hisz Istenben és elfogadja őt atyaként, akkor elkerülhetetlen, hogy Jézust is szeresse, hiszen ő az isteni szeretet küldötte.
„Mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem” – mondja Jézus. Ezekkel a szavakkal Jézus saját isteni eredetét és küldetését erősíti meg. Nem csupán egy emberi tanító vagy próféta, hanem Isten küldötte, aki az isteni szeretet és igazság megtestesítője. Jézus származása és küldetése az isteni szeretet határtalanságát és mélységét tükrözi.
Az idézet rávilágít arra, hogy a hit és a szeretet nem választhatóak el egymástól. A hit az isteni szeretet elfogadásában és megélésében nyilvánul meg. Az, aki valóban hisz Istenben, az Jézust is szereti, és ez a szeretet cselekedetekben is megmutatkozik. A szeretet és hit egymásra épülő pillérek, amelyek egy szilárd hitrendszert alkotnak.
Jézus szavai ma is ugyanolyan érvényesek és aktuálisak, mint kétezer évvel ezelőtt. Az isteni származás és szeretet elfogadása a hit mélyítésének és megélésének alapvető része. A keresztény hívők számára Jézus szavai emlékeztetnek arra, hogy az igazi hit nem csupán szavakban, hanem tettekben, szeretetben és elkötelezettségben nyilvánul meg.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda