Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult:
„Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
Lukács Evangéliuma 14,12-14
Lukács evangélista nagyon érzékeny volt a társadalmi különbségekre, főleg a betegek és peremre szorultak voltak figyelmének központjában. Ugyanakkor felhívja a figyelmet az elesettek iránt tanúsított cselekedetek érdemszerző hatására.
Az osztálykülönbségek megváltoztatása nem áll módjában, de tudatában van annak, hogy a szegényeken, illetve betegeken lehet segíteni. Ez a fajta érzékenység, sorsközösség vállalása fejeződik ki Jézus és a vendéglátó farizeus párbeszédében. Az üdvösség szempontjából a legnagyobb cselekedet a felebarát viszonzás nélküli megsegítése.
A barátokat, rokonokat könnyebb megvendégelni, az elesettek megvendégelése kényelmetlen és nem annyira befutott gyakorlat. Az alapgondolat viszont arról szól, hogy Jézussal a leghamarabb a kiszolgáltatott személyekben találkozhatunk a leghamarább.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda