Jézus egy alkalommal megfigyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. 
Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Lukács Evangéliuma 21, 1-4
Isten szereti a nagylelkűséget. Az özvegyasszony példája Jézust is csodálkozással tölti el. A szemlélők közül egyedül Ő érzékeli a valóságot. A gazdag emberek a feleslegükből dobtak a perselybe, az özvegyasszony azonban minden megélhetését Istennek adományozta. A történés folytatása is érdekes lenne, vajon mi történt ezzel az asszonnyal, hogyan hálálta meg neki Isten ezt a bőkezűségét?
Isten nem méri szűkösen kegyelmi adományait olvassuk Szent Pálnál. Mindenkinek a saját természetének, tehetségének megfelelően osztogat. Aki nagylelkű, az Isten részéről is nagylelkűséget remélhet.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda