Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. 
Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Márk Evangéliuma 12, 38-44
Jézus arra inti követőit, hogy óvakodjanak a vallásos köntösbe burkolozó visszaélésektől. Az írástudókat pellengérezi ki, akik rossz példát mutattak a népnek. Olyan embereket használtak ki, akik lelkileg-testileg kiszolgáltatottak voltak. Isten nagyon érzékeny, amikor az özvegyek és árvák kizsákmányolásáról van szó.
A gyengék kizsákmányolása nem újkeletű gyakorlat, hanem mindig is előfordult, amikor az ember mások kárán, nehézségén akart haszont húzni. A társadalom peremreszoruljtairól van szó, akik kiszolgáltatott helyzetben élnek, létük másoktól függ. Azt aki ezzel a helyzettel visszaél, nevezik haszonlesőnek.
A másik igen fontos téma ebben az evangéliumi részletben, az adakozás. Jézus megfigyelte, hogy ki milyen lelkülettel dobott bele a templomperselybe. Nagyon hamar észrevette, hogy ki milyen lekülettel adakozott. Nem az adomány nagysága a fontos, hanem a lelkület. Ahogyan Kalkuttai Teréz anya is mondta, nem nagy dolgokat, cselekedeteket kell művelni, hanem inkább kicsi cselekedeteket nagy szívvel.
Jézus látta, hogy az özvegyasszony mindenét odaadta, bár első látásra kevésnek tűnt az adománya, de az egész megélhetését dobta bele a perselybe. Ma is az Egyház a szegény asszony két filléréből él, és Isten megteremti abból a szükséges eleget. Szent Pál a korintusiakhoz írt második levelében így ír az adakozókról: Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti (2 Kor 9,7).
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda