5. június, 2021Igehirdetések Ez a szegény özvegy többet adott bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ő pedig tanítás közben ezt mondta nekik: ,,Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni! Az első helyeken ülnek a zsinagógákban, vendégségben pedig a főhelyeken. Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!’’

Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be. Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két garast, ami egy negyedpénz. Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: ,,Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba. Mert azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.’’

Márk Evangéliuma 12, 38-44

     Az adakozás nemcsak a kereszténység saját böjtölési cselkedete, hanem más vallás hívei is gyakorolják. Szent Pál a korintusiakhoz írt második levelében érinti az adakozásnak a témáját: Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti (2 Kor 9, 7). Szent Pál kijelentésében három egymástól jól elkülöníthető részt olvasunk. Az első részben az adakozás szándékát fejti ki: ne hirtelen fellángolásból, fontoljuk meg az adomány mennyiségét!
     A második mondat a szándék milyen-ségéről ír: adakozzunk őszintén! Jézus a magamutogatást, illetve a kirakat vallásoságot, jótékonyságot szigorúan elítélte.
Az adakozást örömmel kell tenni, mert másképpen csak kényszerűségből, másokra való tekintettel tesszük. Isten tudja, hogy ki milyen indítékból jótékonykodott.
     Jézus a szegény özvegyasszonyt állítja szembe egy megkövesedett szokással, amelyet nem szívesen, hanem képmutatásból gyakoroltak. Az özvegyasszony mindenét odaadta Istennek, látszólag keveset tett a perselybe, de az a kevés a megélhetését jelentette.
     Visszatetsző látvány amikor egyes adakozók szétkürtölik ország-világnak jótékonykodásukat. Nem a másik ember javát keresik, hanem önmagukat akarják a rivaldafénybe helyezni. Ez a fajta magamutogatás nem Istenre és nem a rászorulóra irányul, hanem az adakozóra. Pontosan ezért nem arra kell törekedjünk, hogy mások is lássák adományunk nagyságát, hanem arra kell figyeljünk, hogy ezáltal másoknak örömet, segítséget tudunk nyújtani. Nem nagy dolgokat kell tenni, hanem kicsi dolgokat nagy szeretettel, mondta Kalkuttai Szent Teréz anya.
     Félreértés azonban ne essen, nem biztos, hogy mindenki rendelkezik az öröm állandó karizmájával, azonban a szíve mélyén is érezhet valaki örömet, anélkül, hogy kívülről is mutatná másoknak.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom