Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget.
A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később elárulta őt.
Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”
Máté Evangéliuma 10, 1-7
Jézus missziós parancsa először nagyon belterjes, hiszen csak a zsidókra vonatkozik, még a szamaritánusokat is kizárja a hatásköréből.
Az apostoloknak saját hatalmából ad, ez segíti őket a misszió hatékony folytatásában. A hatalom azonban még nem jelent garanciát a misszió hatékony lefolytatásában. Olyan lelki erőre, felkészültségre van szükségük, amely átsegíti őket a kihívásokban, a kísértések elhárításában.
Idővel azonban megváltozik a missziós parancs tartalma, mert Jézus kiterjeszti a pogány nemzetekre is. Ez az evangélium újdonsága, hogy nem zár ki senkit a meghívásból.
Az apostolok valóban teljesítik a missziós feladatot, de ez a saját életüket is igénybe veszi. Küldetésüket saját életük feláldozásával koronázták meg.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda