Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.
Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.
Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«”
Lukács Evangéliuma 10, 1-9
Lukács evangéliumában Jézus konkrét utasításokat ad az újonnan kiválasztott tanítványoknak. A jelenlegi helyzet egyáltalán nem kedvez a küldötteknek. A missziós munkát a létszámbeli hiány nehezíti meg. A küldetéshez viszonyítva kevés a munkás, a kiválasztott. Ez nem adhat okot az elcsüggedésre, hanem mindenki meg kell tegye a maga részéről azokat a fontos lépéseket, amelyek a létszámbeli növekedést eredményezik.
A telep sem kedvez, mert sok helyet be kell járni, és a fogadtatás sem biztos, hogy megfelelő lesz. Még a megfelelelő eszközök is hiányozhatnak. Ilyen eszköztelenségben kell küldetésüket folytassák. Mindig tudatában kell legyenek egy fontos dolognak, Isten ügyét szolgálják, ez a legfontosabb motivációjuk.
A befogadó családokra áldást kell mondjanak. Ez az áldás nem marad eredménytelenül, mert vagy kiárad az egész családra, vagy visszaszáll a tanítványokra. Az áldás, tehát soha nem vész kárba, hanem kiárad, és ott lesz hatékony, ahol befogadják, ahol igen-t mondanak rá.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda