3. december, 2020Igehirdetések No comments

   „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.

   Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.

   Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”

                                                       Máté Evangéliuma 7, 21.24-27

   Jézus végső ítéletről szóló beszédében összefüggést találunk az erkölcs és az eszkatológia (végső dolgokról szóló tanítás) között. A hangsúly nem a lelki hatalmon, illetve a lelkes beszéden van, hanem a tetteken. Valakinek a megítélése nem a hangzatos szavai alapján, vagy az öndicsőítő tettei alapján történik, hanem a szívből jövő, reflexszerűen végzett jócselekedetei alapján.

   Jézus hegyi beszéde formálja meg az újszövetség alapokmányát. Ellentétet állít fel azok között, akik meghallgatják Jézus szavait és azok között, akik nem hallgatják meg, illetve azok között, akik tettekre váltják, és azok között, akik nem. Egy másik helyen közli, hogy nem a szavak milyenségétől, illetve az imádság szépségétől függ az üdvösség, hanem az Atya akaratának a teljesítésétől.

   Jézus szavai olyan erővel hatnak, mint a száraz évszakban az eső. Új életet hoz létre ott, ahol már a nullával egyenlő esélye van valakinek a megtérésre, megújulásra. A kritikus pillanatokban Jézus szavai olyan támaszpontot jelenthetnek, amelyre minden esetben alapozhatunk, a legtöbbet hozhatjuk ki a teljesítményünkből.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom