Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta:
„Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol.
Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Lukács Evangéliuma 19, 41-44
Jézus jeruzsálemi útja a végéhez közeledik, a Templom előtt megáll, és megsiratja a béke városát, amely nem ismerte fel Benne a béke küldöttjét. Minden törekvése ellenére nem tudta meggyőzni a népet a Messisás-voltáról. Ezen az úton voltak kisebb-nagyobb sikerei, de missziós szempontból nem lett eredményes. Jézus előtt már a próféták is megsiratták a szent várost, sírásának már prófétai előzményei vannak.
Jézus szavainak azonban eszkatologikus jellege is van, mert nemcsak a hallgatóságnak szólnak, hanem azoknak is, akik nem ismerték fel Isten kegyelmét és üdvösségét. Jézus nem egy távoli jövőben vár eredményeket, hanem most. Az ezen a napon kifejezés arra hív meg bennünket is, hogy ne halogassuk a döntést, ma van az üdvösség napja. Nem a dühösség motiválja szavait, hanem a fájdalommal átjárt aggódó szeretet. Ma is felajánlja az üdvösséget mindenkinek, és szeretné, ha minden nap Istenre hagyatkoznánk.
Urunk, segíts nekünk felismerni a Te jelenlétedet! Adj bátorságot, hogy ma válaszoljunk hívásodra, és ne halogassuk azt a döntést, amely üdvösségünkre szolgál. Töltsd el szívünket kegyelmeddel, hogy felismerjük mindazt, amit értünk tettél, és hogy mélton válaszoljunk rá. Amen
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda