Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta:
„Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Lukács Evangéliuma 19, 41-44
Jeruzsálem a béke otthona, lakosai nem ismerték fel Jézusban a béke követét. Saját hazájának vezetői fogják kivégeztetni. A város sem ússza meg békében, mert Kr.u. 70-ben a földig rombolják. Jézus a korábbi próféták sorsára emlékeztet, akiket kivégeztek, száműztek. A tanítványság ára, hogy bármikor megölhetik, száműzhetik őket Jézus miatt.
Jézus külön kitért a hazája és közte levő viszonyra. Szülei szerették, barátai gyakran befogadták. Jeruzsálemben konfliktusba került a Templom vezetőivel, Heródes pedig kíváncsian kereste társaságát. Kivégzésének színhelye egy Jeruzsálemen kívüli domb, amelyet a súlyos bűnözőknek alakítottak ki.
Jeruzsálem a tragikomikus események színhelye. Jézust nem fogadják el, de pálmaágakkal köszöntik, Hozsanáznak Neki. Nem tudják rábizonyítani a bűnvádat, de megölik. Jézus pere az emberben levő olthatatlan hatalomvágy, a vallási megkülönböztetés, az elutasítás eredménye. Hogyan viszonyulnak hozzám honfitársaim? Hogyan fogadják mások származásodat?
Isten minden embert szeret. Nála nem számítanak a származási kérdések. A béke valóban csak Nála valósul meg. Ahogyan az egyik ének mondja: nála van az a hely ahol a szív békére lel.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda