31. augusztus, 2020Igehirdetések No comments

  Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki.

Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”

   Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.

   Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: »Orvos, gyógyítsd önmagadat!« A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta:

   „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”

   Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

                                                Lukács Evangéliuma 4, 16-30

   Jézus názáreti fellépése először csodálkozást, majd megbotránkozást vált ki. A reakciók finomvegyes keveredése nem Jézus bemutatkozásának a következménye, hanem a hallgatóság érzelmi, valamint értelmi hullámzásának az eredménye. Jézus Izajás önértelmezését önmagára alkalmazza. Minden ötven évben meghirdették a jubileumi évet, amely az ünneplés és a pihenés, valamint a rabláncok feloldásának jegyében tartottak meg. Jézus megjelenésével újabb jubileumi év kezdődött el.

   A kegyelmi, kedves esztendő elsősorban Jézusra vonatkozik, aki Isten egyetemes ígéreteinek a minden népre vonatkozó beteljesedése.

   Az előítélet a vélt ismerettségből származik: nemde József fia ez? Itt annyival mérsékeli a származás miatti megvetést, hogy személynevet használ. A próféták megvetése már fémjelzi Isten legfőbb küldöttjének a hasonló sorsát. Az ószövetség nagy prófétái csak az idegeneknél tudtak érvényesülni. A kiválasztottság gondolatának a szétfoszlása, a hamis ábrándok felmutatása eredményezi az a merev haragot.

   Bizonyos helyzetekben Isten másképpen cselekszik, mint ahogyan azt elvárnánk tőle. Kétféle módon reagálhatunk: elfogadjuk az ígéretek egyetemességét, vagy fellázadunk a lelki monopolium fentartásáért.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…