> Az Úr Lelke van rajtam - Imalánc.ro
 
10. január, 2025Igehirdetések Az Úr Lelke van rajtam bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla.

Az igazi hit nem áll meg a csodálkozásnál vagy az elismerésnél, hanem cselekvő hitre vált. Kérjük Istentől a kegyelmet, hogy szívünk nyitott és hűséges maradjon, amikor az ő szavai cselekvésre hívnak bennünket! Adjunk igazat neki, de ne csak szavakkal, hanem tettekkel is!

Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva:

„Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.”

Mindnyájan igazat adtak neki, de meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.

Lukács Evangéliuma 4,14-22a

Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” (Lk 4,21). Ezek a szavak azokban a pillanatokban hangzanak el, amikor Jézus fellépése kezdetén a názáreti zsinagógában kihirdeti küldetését. Az Izajás próféta által megjövendölt ígéret most valósággá válik.

Jézus nem csupán szavakkal tanít, hanem az ő lénye maga az üzenet. Ő az, aki a szegényeknek örömhírt hoz, a foglyoknak szabadulást, a vakoknak látást ad, és felszabadítja az elnyomottakat. Ezek nem csupán szép gondolatok vagy elvont fogalmak, hanem konkrét cselekedetek és életváltoztató tettek.

Az elmélkedés lényege az, hogy Jézus jelenléte ma is beteljesíti az írást. Az evangélium üzenete ma is élő, ható és cselekvő. Mindannyiunk hivatása, hogy életünkkel tanúságot tegyünk erről a beteljesedésről. Vajon mi hogyan válunk az örömhír eszközévé a hétköznapokban? Hogyan tudjuk továbbadni Krisztus szabadító szeretetét és irgalmát a körülöttünk élőknek? Ma is beteljesedhet az írás – általunk és bennünk.

Az elmélkedésünk következő részében arra a mozzanatra figyelünk, amikor a názáreti zsinagógában ,,a hallgatóság igazat adott neki.” (Lk 4,22). Jézus szavai megérintették az emberek szívét. Eleinte csodálkoztak rajta, mert olyan erővel és hatalommal szólt, amelyet addig nem tapasztaltak. Az igazság, amelyet hirdetett, megmozdította őket.

Ez a kezdeti elfogadás és elismerés azt mutatja, hogy az emberi szív mélyén ott él a vágy az igazság, az örömhír után. Azonban, ahogy tovább folytatja beszédét, a názáretiek kételkedni kezdenek: ,,Nem József fia ez?” – kérdezik. A kezdeti csodálkozást és elismerést hamar felváltja a bizalmatlanság és a hitetlenség.

Ez a kettősség ma is jelen van bennünk. Egyik pillanatban képesek vagyunk igazat adni Jézus szavainak, elismerni az evangélium igazságát, de amikor az üzenet túl kényelmetlenné válik, amikor megköveteli tőlünk, hogy változtassunk életünkön, vagy kilépjünk a megszokott kereteinkből, könnyen megkérdőjelezzük.

Az evangélium ma arra hív, hogy ne csak igazat adjunk Jézusnak, hanem az életünkkel válaszoljunk szavaira. Az igazi hit nem áll meg a csodálkozásnál vagy az elismerésnél, hanem cselekvő hitre vált. Kérjük Istentől a kegyelmet, hogy szívünk nyitott és hűséges maradjon, amikor az ő szavai cselekvésre hívnak bennünket! Adjunk igazat neki, de ne csak szavakkal, hanem tettekkel is!

Ft. Ráduly István Zsolt, Torda

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…