Abban az időben: A zsidók, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse el a keresztrefeszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 
Elmentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. És ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot ne törjetek benne!” És ami az Írás más helyén áll: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”
János Evangéliuma 19, 31-37
Jézus kereszthalálában beteljesedtek az ószövetségi próféciák, mivel nem törték el a lábszárcsontjait, hanem lándzsával döfték át holttestét. Mindezek azt bizonyítják, hogy Jézus valóban halott volt, nincs semmilyen kétely ezzel kapcsolatosan. Jézus oldalából víz és vér folyt ki, ez a kép megismétlődik Fausztina Kowalska lengyel szerzetesnő látomásaiban.
A vér és a víz az újjászületés fürdőjét jelképezik. Jézus értünk adta testét és vérét, hogy nekünk bőségben legyen életünk. Ma az Egyház arról a szentséges szívről emlékezik meg, amely az egész világért dobog, és amelyet értünk szúrtak át. Ez az egyetlen szív, amely csak másokért tud létezni, dobogni, és az emberi ártatlanság eredeti példája.
Nekünk is ilyen szívünk kellene legyen, de a bűn sajnos már rég megrontotta. Vienney Szent János saját életében megtapasztalta a szívek cseréjét, annyira egybe tudott forrni, együtt tudott élni Krisztussal, hogy saját szíve helyet Krisztus szíve dobogot testében.
Mi talán ennyire nem tudjuk magunkat átadni Krisztusnak, de a szívéből áradó szeretet, kegyelem ránk akar szállni.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda