A hét első napján, (húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál.
Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.”
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az.
Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott:
„Rabbóni!” – vagyis „Mester”!
„Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
János evangéliuma 20, 1.11-18
Amikor elveszítünk egy számunkra nagyon kedves személyt, akkor egy világ omlik szét bennünk. Néha a fájdalom annyira nagy, hogy egy ideig elveszítjük a tájékozódási képességünket, és a környezetünket is másképpen érzékeljük. Mária Magdolnát annyira megviselte Jézus halála, hogy nem tudja feldolgozni, hogy üresen találta a sírhelyet. Még Jézust sem ismeri fel amikor megjelenik neki, csak akkor amikor a nevén szólítja meg. Számára még mindig fontos az Úr közelsége, még akkor is, ha már csak a holttesténél időzhet. De még ezt az apró vigaszt is megvonják tőle. Csak a személyes megszólítás segít abban, hogy felismerje a Feltámadottban Jézust.
Húsvét hajnalán az első küldetése az, hogy vigye el a feltámadás hírét a testvéreinek. Jézus még átmeneti állapotban van, hiszen még nem ment el az Atyához. Ugyanakkor külön kihangsúlyozza azt a sajátos, egyedi viszonyt, amely az Atya és közte van. A kettőjük viszonya sokkal mélyebb, mint bármilyen földivel. Annyira egymásban vannak, hogy nem tesz egyik sem semmit a másik akarata nélkül. Az Atya üdvözítő terve a feltámadott Jézusban valósult meg.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda