Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak:
„Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lukács Evangéliuma 21,29-33
Jézus a megtestesült ige. Az ige megtestesülésének eseménye körül épül fel János evangéliuma. Enélkül nincs igazi üdvtörténet, ezzel az eseménnyel kezdődik el a tulajdonképpeni megváltás. Az ige megtestesülésének teológiája betekintést nyújt Jézus életének belső dinamikájába. Ő a megtestesült Ige, és pontosan ezért nem tud megsemmisülni ez a tanítás, Ige.
Az „Ég és föld elmúlnak” kifejezés a teremtett világ múlandóságát jelképezi. Ez arra utal, hogy minden anyagi dolog, amit az emberek állandónak tartanak (például a természet vagy az univerzum), idővel el fog tűnni. Azonban Jézus szavai, amelyeket Isten igazságának és üdvtervének kinyilatkoztatásaként mondott, soha nem veszítik el érvényüket. Jézus szavai örökérvényűek, mert azok az igazságot és az élet útját mutatják meg. Az emberi történelem, kultúra vagy világnézet változásai nem változtatnak az ő szavain.
Azok, akik Jézus szavaiban hisznek, biztosak lehetnek abban, hogy azok az ígéretek, amelyeket Isten tett (pl. az üdvösség, az ítélet és az örök élet), mind beteljesednek.
E kijelentés Jézus önazonosságára is utal, hiszen csak az örök és mindenható Isten szavai lehetnek örökké érvényesek. Ezért Jézus arra hívja a hallgatóit, hogy az ő szavaiban és tanításaiban találjanak biztos alapot, mivel minden más, amire az emberek hajlamosak építeni az életüket, végső soron múlandó.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda