Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik:
„Írva van: »Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.«”
Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lukács Evangéliuma 19,45-48
Jézus nyilvánosan felszólalt a Templom előcsarnokában történő pénzváltás, kereskedés ellen. Ez szükséges gyakorlat volt, mert a Templom kincstárába csak zsidó pénznemet lehetett elhelyezni, ezért fontos szerepük volt a pénzváltóknak. Jézus ezt a gyakorlatot elítélte, mert méltatlannak találta az Isten házához.
Jézus a Templom megtisztításának a próbálkozása miatt magára vonja a vallásos vezetők haragját, egészen addig, hogy az életére akarnak törni. Jézus azonban nem enged semmilyen nyomásnak, mert ez a lelkület olyan, mint a romlott kovász, amely az egész tésztát megrontja.
A kultikus tisztaság már az izraelita nép életében is fontos volt. Ez azonban nem változtatott a lelkületen. Ezt a gyakorlatot kellett megtisztítani, új értelmet adni neki. Jézust nem tudják bántani, mert a nép nagy érdeklődéssel figyelte és hallgatta tanításait.
A nép finom lelke megérezte, hogy Jézus tanításában Isten szólal meg, ezért odaadóan figyelte azt. Tudják, hogy nem úgy tanít, mit az írástudók, hanem úgy, mint akinek valós hatalma van. Ezzel a hatalommal nyerte meg Jézus a nép akaratát Isten ügyének. Ma is fontos volna, hogy vallásosságunk ne vegyüljön a világi gondolkodásmóddal, a kereskedéssel, hiszen Isten háza ma sem rablók barlangja, hanem a mennyország kapuja. Persze a hamis Mammonból is lehet barátokat szerezni, de ehhez kiegyensúlyozott lelkület, szabadság kell.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom