Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 
Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.
Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Lukács Evangéliuma 9, 51-56
A szamaritánusok nem rosszindulatból utasították el Jézust és az apostolokat.
Már a babiloni fogság előtt is Izraelnek két országrésze volt. A szamariaiak elhatárolódtak a Judeaiaktól, és saját szentélyük volt, vallásilag is függetlenek voltak. Az apostolok az elutasítás láttán el akarják pusztítani ezt a területet, de Jézus megfeddi őket, és külön kitér arra, hogy ez a lelkület nem felel meg az elvárásainak.
Gyakran mi is reflexből reagáljuk le az elutasításokat. Peddig lehet, hogy jobban kellene ismerjük a másik fél mentalitását, beidegződéseit, fentartásait.
Ugyanakkor nem várható el egy idegentől, más felfogású személytől, hogy ugyanúgy bánjon velünk, mint a sajátjaival. Gyakran a kultúrák összeférhetetelenségéről van szó, és nem ismerjük eléggé azokat az évszázados feszültségeket, amelyek ezek hátterében található.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda