Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. 
Ezt mondta nekik: „Írva van: »Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.«”
Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lukács Evangéliuma 19, 45-48
Jézus cselekedete jelképes, mert az a célja, hogy egy fontosabb üzenetet közöljön a jelenlevőkkel. A templom a kultusz, az imádság és Isten jelenlétének a helye. A jeruzsálemi templomnak külön kincstára is volt. Jézus Malakiás próféta jövendölését teljesíti, amelyben megjövendöli az árusok kiűzetését. Jézus valóban a templom, és akkor van jelen Isten, amikor Jézus bemegy a Templomba. Ugyanakkor saját testét, személyét templomnak nevezi, amikor halálának és feltámadásának tényét jövendöli meg (Jn 2, 20-21).
A templom Isten népnek közös és nyilvános istentiszteleti helye, ahol a Krisztus nevében összegyűlt nép megünnepli a Megváltó feltámadását. Fontos leszögezni, hogy nem egy bandához hasonló közösségről van szó, hanem Isten fiainak a közösségéről, akik Lélekben és igazságban imádják az Istent.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda