Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: 
Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik:
„Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Máté Evangéliuyma 25, 31-46
Máté evangéliumának 25. fejezetében Jézus a végső ítéletet és az emberi cselekedetek következményeit tárgyalja. Jézus beszéde arra emlékeztet bennünket, hogy minden jótettünk, amit embertársaink iránt tanúsítunk, valójában Isten iránti cselekedetként tekinthető.
A Máté evangéliumának 25, 31-46 közötti szakaszában Jézus a végső ítéletről beszél. Ebben a szakaszban az Emberfia, azaz Jézus, elválasztja az igazakat a gonoszoktól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. Az igazak azok, akik jóságot tanúsítottak a legkisebbek iránt: ételt adtak az éhezőknek, vizet az szomjazóknak, ruhát az elesetteknek, és meglátogatták a fogvatartottakat. Jézus mondása szerint minden ilyen cselekedet valójában neki szól.
Jézus azonosul azokkal, akikkel jót teszünk, beszédében a jóság és az önzetlenség fontosságát hangsúlyozza ki. Jézus arra tanít, hogy minden emberi lény méltó a tiszteletre és a szeretetre, függetlenül társadalmi helyzetétől vagy anyagi körülményeitől. Az apró, mindennapi jócselekedetek jelentőséggel bírnak, és Isten szemében értékesek. Az idézet arra ösztönöz, hogy vegyük észre embertársaink szükségleteit, és legyünk készek segíteni, akár a legkisebb dolgokban is.
Az empátia és a közösségépítés szintén fontos elemei a beszédnek. Amikor segítünk másokon, erősítjük a közösséget és együttérzést tanúsítunk. A szavak emlékeztetnek bennünket arra, hogy a közösség tagjai vagyunk, és felelősséggel tartozunk egymás iránt. Az empátia lehetővé teszi, hogy megértsük mások helyzetét és érzéseit, és ezáltal segíthetünk nekik hatékonyabban.
A modern világ különböző kihívásai közepette az irgalmasság testi cselekedetei inspirációként szolgálhatnak a szociális felelősségvállalás terén. Az önkéntes munka, jótékonykodás és közösségi szolgálat mind olyan tevékenységek, amelyek révén a jóság kifejeződik. A beszéd arra bátorít, hogy aktívan keressük azokat a lehetőségeket, ahol segíthetünk másokon, legyen szó helyi közösségekről vagy globális problémákról.
A beszéd arra is felhívja a figyelmet, hogy minden ember méltóságát tiszteletben kell tartanunk. Az emberi jogok és az egyenlőség védelme elengedhetetlen ahhoz, hogy igazán megvalósítsuk Jézus tanításait. Ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy minden ember egyenlő értékkel bír, és érdemes a szeretetre és tiszteletre.
A mindennapi jócselekedetek, amelyeket gyakran jelentéktelennek tekintünk, valójában nagy jelentőséggel bírnak. Ezek a cselekedetek arra ösztönöznek, hogy vegyük észre azokat a lehetőségeket, ahol segíthetünk másokon, legyen az egy mosoly, egy kedves szó vagy egy kis segítség. Az ilyen apró cselekedetek hozzájárulnak a világ jobbá tételéhez és kifejezik az önzetlen szeretetet.
Jézus tanítása arra ösztönöz, hogy vegyük észre embertársaink szükségleteit és legyünk készek segíteni. A beszédében azt emeli ki, hogy a jóság, önzetlenség, empátia és közösségépítéshez tartoznak. A modern világban is releváns üzenetet közvetít, amely inspirációként szolgál a szociális felelősségvállalás, az emberi méltóság tisztelete és a mindennapi jócselekedetek terén.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda