Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Máté Evangéliuma 6, 7-15
A pogányok abban a hiszemben ismételgették a szavakat, hogy kiesdjék az istenségek kegyeit. Jézus azonban felhívja követőinek a figyelmét arra, hogy fölösleges imamalmokat használni, inkább az imát alátámasztó hitre van szükség, mert Isten szívesen meghallgatja kéréseinket. Isten nem méri szükösen kegyelmi adományait, csak annyit vár el részünkről, hogy hittel kérjünk.
Jézus a Miatyánk imában hét kérést fogalmaz meg, amelyek mintát adnak a helyes imádságra. A minta szerint az első helyen kell álljon Isten, és miután alávetettük akaratunkat a mennyei Atyának, azután nyugodtan kérhetünk tőle kenyeret, megélhetést, irgalmat és oltalmat. Isten mindig meghallgatja imánkat, de a saját elgondolása, akarata szerint teljesíti azokat.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda