Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: 
„Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: »Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!« Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: »Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!« Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért.
Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: »Uram, mínád tíz mínát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.«
Jött a másik szolga, és így szólt: »Uram, mínád öt mínát hozott.« Ennek azt mondta: »Te öt város kormányzója leszel.«
Jött a harmadik, és így szólt: »Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.«
Ezt így büntette meg: »A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?« Aztán a körülállókhoz fordult: »Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!«
Azok megjegyezték: »Uram, hiszen már van tíz mínája.«
De ő így válaszolt: »Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!«”
E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lukács Evangéliuma 19, 11-28
A mínákról szóló példabeszéd alapgondolata hasonlít a talentumokról szóló példabeszédhez (Mt 25, 14-30). Itt viszont a király idegen országba megy királyságot szerezni magának. Mindenkinek egyforma mennyiségű mínát oszt ki, a mína 100 napi munkabérnek volt a megfelelője. Azzal a feltétellel kapják, hogy kamatoztassák meg őket.
A szolgáknak nem tetszik a gazda viselkedése, ezért követeket küldenek, hogy megakadályozzák uruk tervét, de a próbálkozás sikertelenül jár. Az elszámoláskor nem ítéli kárhozatra a hanyag szolgát, hanem elveszi tőle a jogos letétet.
A hangsúly inkább a jó gazdálkodáson van, és nem a hanyag szolga megbüntetésén. De elég büntetés volt számára az a tény, hogy elszalasztott egy jó lehetőséget.
Ugyanez történik velünk is, amikor nem működünk közre a kapott kegyelmekkel, vagy amikor a babérjainkon űlünk. A szolgai félelem nem lesz elég mentség a hanyagság igazolására.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda