Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.
De ha a szolga azt mondja magában: »Uram bizonyára késni fog«, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap.
Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lukács Evangéliuma 12,39-48
Jézus olvasatában van egy aktív és egy passzív várakozás.
A hű és okos szolga tevékenyen várja ura érkezését. Számára nincs lehetőség a lazításra, a léhaságra, mert nem tudja pontosan mikor toppan be a házigazdája.
A léha szolga a gazda hiányát rosszul használja fel, visszaél hatalmával, ez számára bűnre való alkalmat jelent. De ez nem sokáig tartó állapot, mert a gazda előbb-utóbb hazaérkezik. Ezt a példabeszédet Jézus annak a szemléltetésére használja fel, hogy nem mindegy milyen lelkülettel várjuk az Úr érkezését. Minél tovább tart a várakozás, annál nagyobb a kísértés a lemondásra, elcsüggedésre.
Pontosan ezen a ponton derül ki, hogy a várakozóknak milyen a lelkületük, a nyitottságuk új dolgok befogadására. Végül is nem arról van szó, hogy Isten vakon engedelmeskedő szolgákat akar, hanem inkábba arról, hogy tevékenyen és szívesen végezzék a rájuk bízott feladatokat.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda