> Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem - Imalánc.ro
 
22. szeptember, 2024Igehirdetések Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik:

„Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.

Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”

Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Márk Evangéliuma 9, 30-37

Miután Jézus tisztázta igazi kilétét az apostoloknak, ők már nem mertek több kérdésre válaszolni, mert érezték, hogy még nem értik a Mester tervét, küldetését. Nemcsak Péter nem értette meg Jézus szavait, hanem a többi tanítványai sem.

Amikor leszólnak, illetve kioktatnak minket is a nyomasztó csend kerít hatalmába. Mit szóljunk? Hogyan fogalmazzunk? Főleg akkor, amikor nem értjük miről beszélnek nekünk. Egy ártatlan kérdés is nyomban felfedheti tudatlanságunkat, értetlenségünket.

Jézus nem azzal a szándékkal szidta meg Pétert, hogy később ne is merjen Tőle mást is kérdezni, vagy más véleményt kinyilvánítani, hanem egy igen fontos kérdést akart vele kitisztázni.

Isten terve sokkal bölcsebb, hatékonyabb minden emberi vágynál, tervnél, megközelítésnél. Mi gyakran emberi módon közelítjük meg Jézus szavait, cselekedeteit. Vajon mit akart mondani azzal, hogyha valaki megüti a jobb arcodat, tartsd oda a bal feledet is? Ha egy szadista értelmezné, akkor a feje tetejére állítaná az egészet. Valóban el kell fogadjuk mások részéről az erőszakot, vagy inkább türelmesen el kell viseljük a bántást? Nem egyértelmű erre a kérdésre a válasz.

Jézus a kitartásra, a türelmre akar tanítani minket, hogy ne reflexből cselekedjünk, hanem adjunk időt a megfontolt megoldásra, a válaszadásra.

Az apostolok másik problémája, ha már Krisztus nem egy politikai Messiás: ki legyen köztük az első? Ki érdemli meg az első helyet? A farizeus házánál Jézus ezt a kérdést is tisztázta: ne az olyan első helyekre törekedjünk, amelyek csak a társadalmi státusunk után járna ki nekünk, hanem inkább a szeretet szolgálata által szerezzünk igazi érdemeket. Szent Pál is azt mondja a tesszaloniki híveknek, hogy nem élt vissza apostoli jogával, hanem keményen megdolgozott a mindennapi kenyérért. Nem akart mások terhére lenni, hanem a sátorkészítés mesterségét felhasználva szerezte meg a mindennapihoz szükséges fizetést. Nem a fizetés reményében végezte apostoli feladatát, hanem Krisztus iránti elkötelezett szeretetből.

Ez a lelkület lassan kihal közösségeinkből, kevesen vállalnak plusz feladatot a közösségen belül. Sokan a saját kényelmüket, jól kiérdemelt helyüket keresik, de ez nem visz közelebb az Egyházhoz, nem visz közelebb Krisztushoz.

A gyermekekben még megvan az Isten iránti tiszta szeretet szikrája. Ők még valamit megélnek a tiszta, önzetlen szeretet terén. Ezt a szikrát azonban ápolni és felpártolni kell, mert másképpen elalszik, kiüresedik.

Egy olyan társadalom neveltjei vagyunk, amely mindent a haszon és hasznosság mérlegén mér fel. Megéri nekem, hogy ehhez a közösséghez tartozzak, megérdemli-e ez a közösség az én önzetlen szeretetemet, önfeláldozó szolgálatomat? Sokszor lehetne a válasz, hogy nem. De a legfontosabb kérdés mindig az, hogy kiért csinálom? Ki motivál, vezet engem a szolgálatomban? Ha önző érdekek, akkor már megkaptam a jutalmamat, nem várhatok Istentől cserébe semmit. Tudok önzetlenül szolgálni az egyházközségemért, vagy mindig a saját, és sajátjaim érdekei vannak az első helyen? Isten nem elégszik meg csak a morzsákkal, hanem azt várja tőlünk, hogy tegyünk valamit többet a közösségünkért, Isten országáért, a világért.

Ha tiéd Isten, tiéd már minden, mondja Avilai Szent Teréz.

Ft. Ráduly István Zsolt, Torda

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…