Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”
János Evangéliuma 12,24-26
Jézus példabeszédeiben gyakran hivatkozik a búzaszemre. Ez a hasonlat nagyon kézenfekvő, mert mindenki számára értehetővé teszi Isten országának sajátos működését és titkát. A magvetőről szóló példabeszédében a mag Isten igéjét jelenti, itt azt a lehetőséget, amelyet az életünk feláldozása magába rejt.
Mi is csak akkor tudunk igazából termékennyé lenni, ha képesek vagyunk önmagunkról lemondani és másokért élni. Ennek a fajta lemondásnak és önfeláldozásnak a jelképe a búzaszem halála. Ahogyan a búzaszem csak akkor hozhat bőséges termést, vagy egyáltalán termést, amikor képes meghalni, ugyanígy mi is akkor leszünk képesek a szeretetre, ha önmagunkról önként lemondunk, és Istennek élünk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda